Duma topic 14
Aes, Capac - ti marháskodtatok ezen a vidin? Ráadásul, ahogy elnézem, részegen. - https://www.faceb...684267473/
Őszintén. Legalább titokba csinálnátok. 
Semmi se tudja annyira keményen triggerelni az embert, mint egy hajnali 3/4 négykor az ügyfélkapun keresztül megkapott levél a NAVtól. Reggel erre keltem, alig mertem megnyitni. XD De szerencsére csak egy értesítés volt, az adó 1%-ról.
Fuck the system, basszus, ezektől jobban félek, mint a rendőrségtől, a hadseregtől, meg a TEKtől együttvéve. xD
De milyen postás tolja már háromnegyed négykor? Az se semmi.
Amúgy nem olyan ijesztőek azért, csak főleg az bennük a durva, hogy bármikor bemehetnek a házadba, ha nem vagy otthon akkor is, és amiről tudják, hogy a tiéd, azt viszik el. Néha még verőlegények os mennek velük.
Nikucci írta:
Amúgy nem olyan ijesztőek azért, csak főleg az bennük a durva, hogy bármikor bemehetnek a házadba, ha nem vagy otthon akkor is, és amiről tudják, hogy a tiéd, azt viszik el. Néha még verőlegények os mennek velük.
Mondanom se kell, hogy erről kik jutottak az eszembe innen...
Vége a tesi órának. Már épp a kapu felé tartottunk amikor elém rohant az osztálytársam és azt mondta, az osztályfőnök keres. Remek, mondom, keressük meg. Úgy informáltak, hogy az emeleten megtaláljuk, persze nem volt ott, szóval kis manőver után a tanári előtt kötöttünk ki.
Idő volt. 15:00-körül kellett volna elindulnunk az intézményből. 10 percen át papolt nekünk arról, miért maradjunk érettségire és próbálta igazolni az álláspontját. Sokszor mondtam, megértem hogy ő így gondolja, de nem fogja megérteni a saját tapasztalatainkból létrejött, én vagy a velem lévő barátosném álláspontját.
Persze a hajcihőt kifigyelte az egyik kedves szakai tanárom is (tényleg szeretem, rendes és valóban az a fajta, aki tesz a diáljaiért), csatlakozott a győzködésbe. Végül 20-25 perc szenvedés múlva beugrott az igazgatóhelyettes, aki 2-3 perc múlva az irodájába hívott.
Emberek, ekkora felhajtást két érettségiző miatt (kicsit meghatott, hogy ennyire érdekli őket, mi van velünk), aztán feltette a kérdést.
Milyen szakmát akarsz/tok akkor?
Mondtuk, hogy ápolók szeretnénk lenni, mert szeretnénk segíteni a lehető legtöbb embernek.
Erre elnevette magát és azt mondta: "Pályát tévesztettetek. Azok alapján amit az osztálytársaitoktól hallok (azokról, akik egy szót nem szólnak hozzánk amúgy, egymást se tisztelik, de mindig hozzánk fordulnak, ha kell valami), semmi keresnivalótok ilyen szakon. Nem ismeritek az embereket, nem szeretitek őket, sose segítettetek nekik és..."
Csak hányta magából az előítéletekkel teli bántó, arrogáns, semmi konkrét ismereten alapuló szavakat azzal az önelégült mosollyal arcán, amik egyre jobban fájtak azok tudatában, amiket eddigi életemben az emberekért önfeláldozóan tettem (de nem csak én, a barátnőm is). Nem tudtam, mégis hogy öntsem szavakba mindezt. Ennyi mindent nem lehet. Megjelent előttem megannyi boldog, mosollyal elöntött arc, akiknek segíthettem, vagy boldoggá tehettem.
Mindig adtam, amim volt, s sokszor az utolsót is akár olyannak, kit nem ismertem, mert számított, hogy boldognak láthassak másokat, s akár még példát is mutathatok. Bármilyen erősen is próbáltam védeni magam a burokkal, amely miatt sokan antiszociálisnak tartottak (milyen érdekes, hogy csak az osztálytársak egy része - s hogy minden tanár ezek szavai alapján ítélt meg), a pillanatban sose tudtam rosszat mondani - még a velem legbunkóbban viselkedőnek is segítettem, gondolkodás nélkül. Olykor szidtam is magam: A francba Heni, pedig ez az alak annyit próbált ártani neked, miért segítesz? (a válasz talán az volt: Mert képes vagyok rá, vagy talán - mert én "csak" erre vagyok képes.)S nem egy élet száradt a lelkemen, akik jelenleg boldogan élhetnek.
Nem tudtam... fogalmam se volt, mit mondjak. Annyira borzasztóan éreztem magam pillanatokon át, hogy ez a valaki, aki egy szót nem szólt hozzám, olyan könnyen leír olyannak, aki a büdös életbe nem hajlandó segíteni senkin. De, gyorsan összeszedtem magam, próbáltam... majd elmosolyodtam ezeken az önmegtévesztő szavain, kijelentésein.
Nem ismer engem, nem tudja min mentem át, nem tudja, hogy az a kőkemény burok, amit ebben a suliban magam köré építettem kell azok mellett, akik ha tehetik, a porba gyaláznak. S bár kinyílik, mikor szükség van rám, akkor is, ha utána úgyis csak ócsárolni próbálnak, ártani (s inkább tartsanak antiszociálisnak eme kis körben, mint agresszív, hangos, balhés alaknak - a hallgatás félreérthető, de inkább az, mint a másik - nem is lennék rá képes) - nem csoda, ha ezt nem hallja vissza, csak a... semmit...
Feltettem volna neki sok kérdést, s mesélhettem volna neki éveken át is akár, próbáltam magozni ezek között, de... rájöttem, értelmetlen.
Nem fontos, hogy kinek s milyennek tart az, aki sose ismert. Az a fontos, hogy én tudjam, mennyit tettem azokért, akikért tehettem - s hogy ezt ők is tudják.
Mosolyogtam, nem kellett próbálnom azt a kisugárzást ráerőltetni, ami a szánalommal teli megértést jelentette felé nézve, ő egyre jobban kezdett veszteni a lendületéből, rátért az érettségi melletti érveire, megköszöntem és illedelmesen távoztunk. Mondjon, amit csak akar, ítéljen az alapján amit csak hall, én akkor is segíteni fogok az embereken...
Egyébként szerintem is érettségizz le, Masashi. Ha nem teszed, azzal nem a tanárokat köpöd szemen, nem is nekik ártasz, hanem csak saját magadnak.
Nekem is volt már olyan itt, egyetemen, hogy családi okok miatt már se kedvem, se erőm nem volt tanulni egy tantárgyra, így szimplán nem mentem el vizsgázni, hogy majd megcsinálom következő évben. Aztán jött a következő év, és kurvára megbántam. Mert ekkor már más bajom is volt, más tantárgyak is voltak, amivel foglalkozni kellett, és már csak púp volt a hátamon az egész, a múlt egy olyan darabja, ami folyton csak idegesített, hogy francért nem erőltettem meg még egy kicsit magam előző félévben, és akkor ezzel már nem kéne foglalkozni. Az érettségi is ilyen. Amíg nincs meg, addig úgyis kísérteni fog, te meg valószínűleg meg fogod bánni, hogy halasztgattad, de akkor meg már mindegy. Ha meg meglesz, akkor soha többé foglalkoznod sem kell vele. Nem fogja többé (sulis jelentkezésen kívül) kérni senki, nem fog érdekelni senkit, olyan lesz, mintha egy nagy béklyót szakítottál volna el - jelen esetben pont azt a béklyót, ami az általad utált sulihoz köt. Amíg nem lesz meg az érettségi, úgy sem fog sikerülni.
Ráadásul szerintem simán meg tudod csinálni. A sima érettségi bénább, mint egy IQ teszt. Én csak fogtam a fejem, hogy hogyan tehetnek fel ilyen degenerált kérdéseket, pl. társíts fényképeket vallásokhoz (kereszt - kereszténység, dávid-csillag - zsidó, buddha - buddhizmus), és zseniális osztálytársaim még ezeket sem tudták. Simán meg lehet írni a közepet kellő olvasottsággal és tájékozottsággal (ami neked van), én legalábbis egy szót sem tanultam rá.
Kettesre meg még a matek is megírható simán, ha tudod mire valók a gombok a számológépen.
Plusz nehogy már egy tanár dönzse el, ti merre akartok, fogtok tovább tanulni, basszus. Persze tanácsot adhat, a véleményét is elmondhatja, de ezt, hogy így kimondja, el vagytok tévedve pályaválasztás terén, az az.. Az már kifejezetten rosszindulatú és még manipuláló is. Főleg, hogy amire alapozza mindezt, csak néhány, szintén nagyon rosszindulatú osztálytársaitok valótlan árulkodása meg pletykája. Mert ez is milyen dolog már amúgy, hogy a hátatok mögött kifaggatnak pár diákot, miért nem lehet azt is mondjuk úgy, hogy közben ott vagytok ti is, hogy legalább ami nyilvánvalóan hülyeség és csak gáncsoskodás, azt megcáfolhassátok. Ehelyett jól a nyakatokba zúdul ez a sok gonosz, hamis vád, ráadásul egy tanártól.
Azért elég gáz lehet az a suli tényleg.
De a legszebb ebben, hogy csak beleokoskodhatnak, akkoea befolyásuk nem lehet soha az életetekre, hogy emiatt ne lehetne majd belőletek nővérke. Ha meg nagyon akadékoskodnak, hát okj-s képzés útján is lehettek azok, az pedig már nem tartozik egy gimis tanár hatáskörébe. 
Vagy te pont azt szeretnéd majd, nem fősulit vagy egyetemet?
Igaza van Saphinak. Nyilván nehéz ez, mert egy gyökér a tanár és ha megcsinálod, azt fogja hinni, hogy igaza van. De azzal nem kell foglalkozni, hogy ő mit gondol a kis világában. Ingyen van az érettségi és egyel több dolgot tudsz felmutatni az életben. Én is úg voltam, a diplomával, hogy minek kell ez a szar. A hülye szüleim erőltetik, engem nem érdekel. Aztán most áldom őket, hogy erőltették. Több lehetőség nyílt ki előttem és több fizetést is kapok, mint nélküle lenne. Meg emberek orra alá lehet dörgölni és státuszt ad. 
Ne csinálj ebből egó kérdést, hogy nem írod meg.
Ez már nem is egó, mintsem inkább: "Leszarom, 4 évet szívtam úgy, hogy nem hagytak más választást (mármint semmi áron nem írattak át), pihenek 3-4 hónapot és fél év alatt leteszem ezt a kis semmiséget." dolog. Végül is nem mindegy, hogy előbb vagy utóbb teszem le? Úgy is megbuknék szakmaiból így évet kéne ismételnem...
Jó, persze 4-5 óra meló alatt be tudnám pótolni az egész anyagot akár ötösre is (viszont pl. matekból nem tudnék átmenni). Csak ennyi idegtépő francság után itt van a: Nem. A suli ahova mennék meg elvileg jobban le is darálja és csak azt ami kell, az érettségi tantárgyakat. Közbe legalább melózhatok.
Ez a 4 év kínlódás, szerintem most jött ki rajtam és kell a relax. Nyilván mindenki másképp dolgozza fel ezeket, meg hát.. mindenki más közegben nő fel, körülmények között és más hatások érik. Hát, nekem ez jutott és én ezt hoztam ki magamból (mert hát ettől eltekintve felelős vagyok).
| Ugrás a fórumra: |
Nem kell otthon lenned, hogy intézkedhessenek. 
