Sabaku írta:
Ott van a poltikus csávó, mint a tökéletes példakép, aki aztán persze nagyon #edgy és #deep módon kattan be úgy, hogy az addigi karaktere alapján semmi alap nem volt rá, de hát nem nagyon menő és mély szimbolikájú az érmefeldobálás??
Ez az egyetlen mondat, amivel egyetértek, Kétarc pálfordulása számomra sem volt teljesen hiteles, de nem zavart, ennyi beleerőszakolást elnézek, hiszen a film végső mondanivalója rá épül fel.
Amikor anno először láttam, nekem sem jött be különösebben, nem emlékszem, hogy megragadott volna, de tavaly nyáron megnéztük újra, és kegyetlenül beszippantott, úgy álltam fel, hogy ja, ez számomra egy tökéletes film. (Ezt csak az Eredetre, a Száll a kakukk fészkére, meg most a La La Land-re tudtam elmondani ezen kívül, meg még pár volt közel hozzá (Whiplash, Amerikai szépség, Memento, 12 dühös ember, Amelie csodálatos élete, Becstelen Brygantik, Ifjúság, éés kb. ennyi, a több száz közül) de ne harapd le a fejem ezekért, én sem harapom le a tiedet
) ). Nem hiszem, hogy csak hiszi magáról azt, hogy sötét és felnőttes. Persze lehet, hogy még naiv, meg éretlen vagyok (az előbbi valószínű, az utóbbit meg nem tudom megítélni). Ledger alakítása szerintem zseniális, nyilván a halála miatt kapott ekkora felhajtást szegény, de ettől függetlenül is kegyetlen átéléssel játsza a karaktert. Hogy aztán ez a karakter mennyire érett és értelmes, vagy csak annak akarják beállítani, megítélés kérdése. Én végig értettem és éreztem, hogy miről beszél, még ha téved, vagy torzít is. Ha valakinek Ledger arcáról nem jött át az őrültség, sajnálom, nekem átjött.
A színészi játékot elvitatni viszont szimplán baromi nagy negatív előítéletre vall. Persze Istenem, ez is szubjektív, mint minden majdnem a világon.
Rettentően nem áll meg az a példa sem, amit felhoztál a két hajóval. Nem emberi reakció, nyilván, és? Pont ez a lényeg. Minden sötétsége ellenére ez a film egy mese, egy tanmese, utat kell mutatni, nem győzhet a végén a kicsinyes önzés, az őrület, kellenek hősök az embereknek és kell, hogy megmutassák, hogy nincs minden elveszve számunkra. Erről, a tanulságról szól a két hajó esete.
Batmant láthatóan egyáltalán nem tudod átérezni, amit még meg is értenék, mert nekem sem volt soha különösen közel álló a személyisége, de ettől még ennél sokkal-sokkal mélyebb a karaktere, a lelkisége. Istenem, szerencsétlen Alfred mindig arról pofázott neki, amiről te is, csak azzal a különbséggel, hogy ő megértette, miért csinálja.
A képi világgal sem értek egyet, nyilván, de ehhez nem értek, nem tudom reálisan megítélni. Számomra átjött a hangulata, végig átérezhető volt.
Ez van, elfogadom a véleményed, de abszolút nem értek egyet. Egy kegyetlenül "epikus" mese, ami számomra (meg nyilvánvalóan rengeteg ember számára) hihetetlenül átjött és magával ragadott, a filmtörténelem egyik legérdekesebb és legemlékezetesebb főgonoszával, a másik oldalon meg végtelenül szerethető karakterekkel, és valamilyen szinten elgondolkodtató történettel.
Meg Hans Zimmerrel, Isten áldja azt az embert még sokáig.
Ui. Attól még, hogy neked nem tetszett, nem hiszem, hogy degradálóan kellene nyilatkozni másokról, akik "bekajálták" a filmet.
Szerk.:
Ja, meg még Nolanról annyit, hogy szerintem a csávó eszméletlen nagy zseni, és persze nem tökéletes, de nem is azt igénylem. Az összes filmje egy klasszikus film, egy történet, egy nagyszabású, eposzi történet egy egyszer gondolatra felfűzve, de megfog és egyszerűen magával ragad a nagysága, szórakoztató és... nincs rá jobb szó annál, hogy epikus.
Az Eredetet megnéztem, három napig azon gondolkodtam, hogy most álmodom-e, vagy nem. Még azok a filmek is, amiket én sem tartok, messze nem tartok tökéletesnek, mint a Sötét lovag visszatér, a Tökéletes trükk vagy az Interstellar, képesek arra, hogy egy grandiózus, lebilincselő, hihetetlenül érdekes, epikus történetet tárjanak elém, anélkül, hogy akár egyszer is feszengenem kéne valami kínos, vagy oda nem illő jelenet miatt.
Márpedig alapvetően szerintem még mindig ezért nézünk filmeket, és ezért is ilyen borzasztó népszerű a csávó. Elfeledtet veled minden mást, elragadja az agyad, aztán ledobja, és kapsz egy jól mesélhető történetet közben.
És általában (nem mindig, de általában) ennél nem is kell több az embernek.
Szerkesztette: Jon - 2017.04.06. 17:11
