J, amúgy az a pár fejezet Parx-al nekem tetszett. Én bírom az öreget, egy nagyon emberi szereplő egy embertelen világban.
Tényleg egyszerűen túl sokat szarakodtak az Övben, ez uncsi már.

A linket az előző hszemben nézd meg, mert az sztem érdekes, érdekesebb, mint a 6. könyv.

Nekem a 7.re két tippem van:
1. az ufók végre beindulnak, és ekörül alakul a történet
2. a renegát marisakkal lesz a kűzdelem

illetve a legjobb esetben ez a kettő egyszerre. És erre van is esély, mivel a Laconia rendszerben állítólag találtak aktív földönkívüli dolgokat, azokkal kísérleteznek, ez bőven elindíthat valami nagyobb idegen és ősi eredetű cselekményt.

És azért én több Clarissát akarok. Persze nem meglepő végülis, hogy nem vették be a csapatba igazán. Amos-szal viszont összejöhetnének.

Ja, igen, az a hajópusztító dolog az ugyanaz. Csak ugye még nem sokat tudunk róla. Mert ott valami idegen lények jelennek meg, amikor ez a dolog megtörténik. Na és ez az ami igazán érdekelne engem.

Mivel Perszepoliszt Nagy Sándor dúlta fe, és a Térség könyvek címei amúgy is sok bibliai és egyéb utalásokat tartalmaznak, biztos hogy az alien fenyegetés lesz benne. A marsi renegátok elvileg csak pár hajóval rendelkeznek és megmondták, hogy hagyja őket mindenki békén, és akkor nyugi lesz.

Megnéztem a linkedet is, de nem találtam magyar megjelenést eddig, szóval arra még várnunk kell, ha egyáltalán kiadják itthon : ((

A renegát marsiakat azért ne írd le. Van már hajógyáruk is ott, és idegen technológiát használnak. Nekem az elképzelhető lenne, hogy elszabadítanak ott valamit, amit nagyon nem kéne. Klisé, de a Térség mindig is klisé halmaz volt igazából, ezzel együtt szerettük.

Az új könyvhöz legalább egy tartalomjegyzéket adhatnának már.

Ritkán mondok rosszat könyvekről, főleg a scifi témában, de a Hét Éva c. borzalom annyira fölbaszott, hogy muszáj írnom róla, nehogy megvegyétek.

A sztori szerint valami belebaszódott a Holdba, átment rajta, mint Sherman tankon a 88-cas lövedék, és a keletkező erőhatások miatt a Hold darabjaira esett szét. Angol tudósok kiszámolták, hogy a becsapódástól kezdve két évük van hátra az ún Kemény Esőig, amikor is a Hold megmaradt darabjai, amik nem maradnak magas keringési pályán, szépen visszapotyognak oda, ahonnan származnak, vagyis a Földre. Ezek a darabok lehetnek 100 méteresek, és Izland méretűek is. Menekvésre esélyünk sincs, ezért kitalálták, hogy kibővítik az ISS-t új lakómodulokkal, hogy legalább egy 1000 fős emberi populáció + több ezer állatfaj genetikai kódja életben maradjon a következő 5000 évre, amíg el nem múlik a világvége. Erre összesen két évük van, aztán rekt, minden életnek vége a földön.
A sztori érdekes és nem is indul rosszul. A történet szerencsére nem a földre fókuszál hanem arra, ahogy öszeerakják a bárkát, ami napról napra nagyobb és veszélyesebb lesz. A könyv igyekszik sokszor időt szakítani a normális, átfogó tudományos magyarázatokra a kozmikus háttér sugárzástól kezdve a röppálya ívekig, stb. Ez tetszett benne, mert ha valaki, hát én szeretem az efajta pöcsölést a részleteken.
Viszont!
Ez az egyetlen, ami működött a könyvben. Hiába a jó sztori, ha a karakterek és a történetvezetés miatt az egész olyan kurva unalmas, mint a Varjak Lakomája és a Sárkányok Tánca együtt. Baromi vontatott, unalmas, és üres a történet. Szerethető karakterek nincsenek, vagy legalábbis én nem találtam belőlük egyet sem, és miután elkezdődik a Kemény Eső (kb 200. oldal körül) szinte gyök kettőre esik vissza a történet vezetése, és kibaszottul unalmas lesz az egész. Tökölnek itt az emberek 3 évvel a kataklizma után, hogy mihez kezdjenek, persze a jó politikusok magukhoz akarják ragadni a hatalmat, amibe a legénység fele belepusztul, majd még meghalnak páran. A könyv negyede után az egyetlen érdekes rész, amikor a bárkát a Hold pályájának a magasságába juttatják, hogy aztán az egyik nagyobb darabba ékeljék be magukat, ami nem hullott vissza. De ezt leszámítva 300 oldalon keresztül nem történik semmi. A könyv utolsó nagy fejezete spoiler lenne, így csak annyit írok róla, hogy visszasírom a The 100 töketlen tinijeit a földön.

Összegezve ez egy borzasztóan unalmas, érdektelen, üres, lelketlen könyv lett, ami bőven nem érdemelt akkora kultuszt, amit kapott, és bőven nem éri meg azt a kemény 5 rugót, amit ki kellett fizetnem érte. Semmiképp ne kerüljetek a közelébe, inkább igyátok el az árát, vagy vegyétek meg az Idő Gyermekei, vagy a Valós Halál c. könyveket, amikről majd a későbbiekben még fogok írni.

szerk: lel ezek szerint Szentinel nagy fanja a könyveknek. Kíváncsi vagyok az ellenérveire, de szerintem ő is csak divat diszlájkoló és nincs mögötte semmilyen egyedi gondolat.

Lel, a kezedbe veszel egy közel ezer oldalas könyvet, ami ráadásul hard sci-fi, és elvárod, hogy izgalmas és szerethető legyen?! RÁADÁSUL NEAL STEPHENSONTÓL?! LELELEL! ROFLOL! Az ilyen esetekben nem a könyv hibás, hogy nem tetszett neked, hanem te vagy a hülye, amiért nem néztél utána alaposan, mielőtt megvetted.

Nem tudom, hogy olvastál-e korábban Stephensontól. A szerző egyrészt roppant barokkosan ír, tehát kábé a felét ki tudnád húzni a könyveinek. Kinghez hasonlóan. Azonban ahogy Kingnél, úgy Stephensonnál is tudatos írói döntésről beszélünk. Istvánfy ugyanis talán a sci-fi irodalom legnagyobb trollja. Szándékosan teszi próbára az olvasók türelmét látszólag teljesen felesleges részekkel, és szándékosan elszart befejezésekkel. Aztán a végén dönthetsz, hogy leesett-e a poén, vagy inkább értetlenül fröcsögsz, mint egy kitartott luxusprosti?

A legtöbbet azzal tudsz ártani a saját olvasmányélményeidnek, ha elvárod, hogy neked tetsszen egy könyv. Ezt csak azért teszem hozzá, mert elég sokan így vették a kezükbe ezt a könyvet, és ugyanígy reagálták le.

Én azért dszlájkoltam, mert beszólt a The100-ra ami az egyik kedvencem. Ezt vettem először észre, ezért el se olvastam a hszt.

Aes, bazmeg xD

Szentinel, tehát akkor nyilván én vagyok a hülye, mert nem jön át a teljesen lelketlen és érdektelen sztori mögött megbúvó, és erőltetetten belemagyarázott írói bullshit, amivel minden felelősséget hárít magáról a csávó és inkább csak annyit mond "lel ha nem jött át, akkor a te hibád" duma?
Jó hogy említetted Kinget. Ő is rengetegszer ír oldalak tucatjait a semmiről, de az ő írásaiban akkor is ott van az a minőség és intelligencia, amiért szeretem a könyveit.

Természetesen. Szerinted érdekli Stephensont akár egy kicsit is, hogy te szórakozni akarsz? Lel. Csak hogy legyen némi rálátásod: ez az ember képes volt komplett fejezeteken keresztül magyarázni a sumer nyelv, a bábeli torony és egy számítógépes vírus összefüggéseiről, aztán pár fejezettel később röviden összefoglalni pár sorban az egészet. Tisztában volt vele, hogy senki nem fogja elolvasni. Ez nem belemagyarázott írói bullshit. Ez mastermind trollkodás. Stephenson elhiteti veled a könyv különböző pontjain, hogy most intellektuális orgiát kapsz, aztán sarokba szorít, és kiröhög: "Te komolyan azt gondoltad, hogy egy féltégla méretű hard sci-fin fogsz jól szórakozni? Minek nézel te engem? Micimackónak?"

Ezért is szoktam személy szerint javasolni minden kedves olvasónak, hogy NÉZZEN UTÁNA ANNAK A KÖNYVNEK, AMIT MEG AKAR VÁSÁROLNI. Ha már kifizetsz valamiért ötezer pízt, legalább győződj már meg a szavatosságáról. Ahogy azt írtam korábban, alapból fals ötlet úgy hozzáállni egy könyvhöz, hogy "neked márpedig elvárásaid vannak". Mert ez épp az olyan könyvekre nem tud téged felkészíteni, mint a Seveneves.

Én jól szoktam szórakozni az ilyeneken, mert a sok félművelt sci-fi író általában szart se tud a sumer nyelvről, az informatikáról, a biológiáról, sőt lassan már a csillagászatról sem, és szeretek derülni rajta, ahogy lejáratják magukat.

Ezért is tartom viccesnek azt az irányt, amerre a kortárs sci-fi megy. Mintha ráébredtek volna az írók arra, amit te is írtál.

Hát ne haragudj rondár (én így hívlak, mert az vagy Sentinel vagy Őrszem de "Szentinel" nem létezik )

de szóval ez elég nagy marhaság:

"A legtöbbet azzal tudsz ártani a saját olvasmányélményeidnek, ha elvárod, hogy neked tetsszen egy könyv. "

Szerintem az a minimum, hogy egy könyvtől elvárod, hogy tetsszen neked. Azért olvasol, hogy jól szórakozz. Igazából, ha valami elbassza az olvasási élményt, akkor az pont az olvasás túlmisztifikálása ez az egész "játszva tanulunk" meg " olvasok, hogy műveltebb legyek" stb. faszság. Persze az olvasásnak valóban vannak ilyen hatásai, azonban ezek csak addig jók, amíg nem mondjuk ki őket. Én csakis és kizárólag azért vagyok hajlandó bármit is elolvasni, hogy az szórakoztasson engem, elutasítok mindenfajta elitizmust meg sznob faszságot ezzel kapcsolatban. Az egy más kérdés, hogy engem egy komoly mondanivalóval rendelkező, nagyon tudományos stb. hard scifi is meg tud annyira fogni és szórakoztató tud lenni számomra, mint egy Expanse típusú lájtos sci-fi. (Bát az Expanse igazából egészen jól vegyíti a tudományos igényességet az űtoperával, pont ezért szeretem)

Akkor ezek szerint én nem létezem a te meglátásaid alapján. Kabbe.

Épp ez az a fajta hozzáállás, ami rögtön ki tudja nyírni az olvasmányélményt. Minél többet vársz el egy könyvtől, azaz minél betonbiztosabbak az elvárásaid, annál több pontja lesz egy könyvnek, ami nem fog tetszeni. Én nem azokra az elitista, vagy sznob dolgokra hivatkozom, amiket felsoroltál (bár szerintem az elvárásos olvasás nagyobb elitizmus). Nekem elég széles rálátásom van arra, hogy az általad is leírt mentalitás hogyan nyomorítja meg a fantasztikus irodalmat. Az olvasók kezdik elfelejteni, hogy az író nem értük van. Nem bohóc, hogy szórakoztassa őket. Az író a szövegért van. Az írás ugyanis egy belső erő, ami folyton rávesz téged arra, hogy leülj a gép elé, és körmölj. Ez pedig akkor is ott van, ha a kutya sem kíváncsi a műveidre.

Arról nem is beszélve, hogy minél több elvárásod van, annál jobban beleragadsz a komfortzónádba. Én rendszeresen olvasok az angol Gollancz kiadó SF/Fantasy Masterworks sorozatából, melyek olyan könyveket gyűjtenek össze, amik a maguk módján nagy hatást gyakoroltak a zsánerre. Tudod mit? Nagyon sok közölük egyáltalán nem szórakoztató a mai olvasó számára. És ez sok klasszikus fantasyre igaz, még Az Idő Kerekére is. Sok ismerősöm nem is folytatta ezeknek a könyveknek az olvasását. Úgy érzeték, hogy "Jordan pazarolja az idejüket". Állhatsz hozzá így is. Vagy úgy, hogy "De mi van akkor, ha az író ezt ki akarja futtatni valahová?" És ez a különbség.

A mesterművek épp azért mesterművek, mert meg kell velük küzdeni. Mert nem adják könnyen a sikerélményt. Azt ki kell érdemelni. Az epic fantasyk erre jó példák, hiszen sokuk sokkötetes mamutkönyvekből áll, melyekben sok részlet van. Kemény kihívás a végükre érni, de ha eljutsz odáig, akkor te vagy a király. No, körbe is értünk. Ugyanis minél nagyobb elvárásaid vannak, annál nagyobb az esélye annak, hogy kimaradsz ezekből az élményekből. Csak el kell fogadni, hogy bizony akadnak munkák, amikhez alázat kell. És humorérzék.

Hát te nagyon el vagy tájolva, úgy tűnik...

"Az olvasók kezdik elfelejteni, hogy az író nem értük van. Nem bohóc, hogy szórakoztassa őket. Az író a szövegért van. Az írás ugyanis egy belső erő, ami folyton rávesz téged arra, hogy leülj a gép elé, és körmölj."

Persze, az 5-6 ezer forintos könyváraknak, nagyoknál sorozatos licenceknek, stb. ehhez nyilván semmi köze. Az író valami szent lény, aki fotoszintézissel táplálkozik, pénzre nincs szüksége, csak az Írásért él. Hát ne viccelj, remélem ezt te se hiszed el. De tényleg nagyon remélem, mert amúgy értelmes embernek tartottalak mindig is, ez meg konkrétan akkora baromság mint a genderszak. A sci-fi/fantasy műfajban meg aztán főleg ne állítsunk ilyen misztikus marhaságokat, mert ezek igenis a popkultúra elemei.
Ha már felhoztad az Idő Kerekét, hát Jordan soha nem tagadta, hogy megy a pénzre, konkrétan ezért kezdett el írni. Mert olvasta egy cikkben, hogy ha ezt jól csinálod, szépen pörög a kassza. És ezzel az őszinteséggel kifejezetten szimpatikussá vállt, a művei értékéből semmit se von le, mert RJ minden hibájával együtt is egy nagyon jó író.

Az író nagyon is "bohóc" (téged idézve, magamtól ezt a szót nem használnám), és igenis feladata, hogy szórakoztasson engem, mivel én veszem meg sok pénzért a könyvét (könyvet sose kalózkodtam még és nem is fogok), és ezért jogosak az elvárásaim.

És amit fontos megjegyezni: mindez amit mondok semmiben se csökkenti egy mű értékét, vagy épp egy író művészi tevékenységét. Aki igazán jó író, az tud egyszerre szórakoztatni, mesélni, tanítani, gondolkodni és gondolkodásra késztetni. Ott van pl. GRRM, aki valóban ún. "szépirodalomnak" is beillő szintű művet alkotott, remek történettel, remek karakterekkel, és nagyon sok gondolattal, a sajátjaival, és mindazokkal amiket az értő olvasók maguk tesznek hozzá. Ez mind benne van, mert valóban érték amit alkotott. Ja és emellett szarrá kereste magát vele, mivel az embereknek tetszett, amit csinál. És?

Ez pont az az tipikus önfelszopó hozzáállás, amikor valaki csinál egy 7 órás filmet arról, ahogy szárad a festék, majd sértődötten leprolizza a közönséget, hogy azok "nem értik igaz művészetet".

Pont GRRM sz*rik bele évek óta a könyvírásba, mióta kijött a sorozat.