Duma topic 14
"My name is Coelho. I love meaningful quotes. I don't like to speak about myself, because any story that you tell about yourself is food for the ego."
Szívesen.
Van egy apuka, aki az értelmi fogyatékos kisfiával sétál kora reggel a környéken. Nagyon aranyos és mégis olyan szomorú érzéseket kelt bennem. A kisfiú nem tud mást, csak sikoltozni. Azt se tudni, mennyit fog fel a világból - hogy hogy viszonyul az édesapjához. És ő szüntelenül, minden nap megy vele és csinálja. Én sajnálom szegényeket...
Hogy!? Jaj, nem... dehogy is, ha nem mondod, azt most észre sem veszem. 
De, ismersz, ha így gondolnám, már bizonyára mondtam volna. 
Őszintén? Nehéz megmondanom és arra se nagyon emlékszem, hogy mikor kezdtem változni pontosan, vagy is... kicsit emberbarátibb oldalamat mutatni. Bár tény, hogy volt bennem szándék és elhatározás. Sokszor úgy terveztem, hogy tényleg, megpróbálok toleránsabb lenni és nem olyan megvető, rideg - de, mindig elcsúsztam valamin, átléptem egy határt (pontosabban áttörtem), onnantól pedig ugyan azokat a hibákat követtem el, amikről tudtam, hogy azok, megvannak bennem és meglesznek mindaddig, amíg hasonlóképp állok hozzájuk, azaz; nem voltam hajlandó foglalkozni velük.
Azt tudom, hogy általában akkor tértem vissza új felhasználóval, vagy a régibe, amikor amúgy is problémás időszakomat éltem és kellett egy kis társaság, ám ilyenkor valahol legbelül dühös is voltam (nem feltétlenül a társaságra, hanem úgy általában a körülöttem, a világban zajló dolgokra és zavart, hogy nem tudok nagyobb befolyás útján változtatni, bosszantott az is, amit az emberektől láttam, tapasztaltam - az érzés, hogy nagyobb mértékben nem tudok segíteni, így a kegyetlen, nyers hozzáállásom, szigorom mutattam, ami önmagam átverése is volt részben/másrészt mégis önmagam elveit takarták - de mindez amellett több volt annál: a szép látszólagos, s ezzel tudatalatti kizárása is, többek között - magyarán mindennek csak a negatív oldalát láttam, s bár tudtam a jókról, látszólag nem értékeltem, ki se akartam mutatni, így pedig magamnak is ártottam), de a lényeg, hogy a felbukkanásom nem volt titok soha, ilyenkor azonnal feltűnt valakinek a jelenlétem, aztán mivel amúgy is elég érdekes témák ragadtak meg és mindenkiben volt már egy jól kialakult képe rólam (többek közt saját magamnak köszönhetően - ezt tudtam is), a fórumozókban, ezért még idegbetegebben reagáltam a dolgokra, mert azok nem tetszettek (azaz, nem tetszettem önmagamnak, hiszen nyilván már önmagamat is sokszor becsaptam a tetteimmel, azzal, hogy más dolgaimról, amit gyengeségnek tartottam, vagy amit féltem kimutatni - lásd mindazt, mit mostanában teszek, ahogy mostanában megnyilvánulok - nos, ezeket elrejtettem, mivel pedig tudtam, hogy nem olyan vagyok ahogy leírnak, mégis igazuk van, hisz azt mondják amit látnak, nos... nem kell magyaráznom, ugye) - amik nyilván nem voltak helyesek részemről, hisz mégis csak tőlem függ, hogy egy mások által gerjesztett külső ingert, hogyan vezetek le. Persze, akadnak olyan témák, amelyekről már inkább másképp nyilatkozom, mert bár fontosak, még mindig mélyen érintenek - megtanulván viszont, hogy mindenki más nézőpontot, így élettapasztalatot hordoz magában, tiszteletben tartom a más egyének véleményét és elképzelését, nem háborodom fel, ha nem értenek velem egyet, nyilván többek között tapasztalati különbségek végett - nem is kell.
Huh, szóval... ez a változás, meg úgy minden amit fentebb írtam.
Talán sikerült érvényesítenem mindazt, mit elméletben vallottam rég és próbálom még jobban kivetíteni a gyakorlati síkra - ez volt az igazi akadály, talán lesz is még. A megértésen, elfogadáson, a másik tiszteletén alapszik és az önmagam kontrollálásán (a jó az, amikor már nem kell figyelned arra, hogy kontrolláld magad, mert nincs mit visszafognod - pl. ha olyan véleményt olvasol, ami nem tetszik - a felfogás a lényeg). A fórum, és ezáltal ti is sokat segítettetek ebben, mert minden kommentem, kitört vita vagy hasonló közben/után éreztem, hogy mennyire nem úgy cselekszem, ahogy azt kellene, mégis volt bennem egy blokk, valami, ami arra ösztönzött, én pedig akkor, hallgattam rá. Talán az ego, talán az előítélet... talán én magam? Fogalmam sincs, azt viszont tudtam, hogy az idők végezetéig nem lehetek ilyen, szerettem volna változni, nehéz volt - de, számos ok okozott nehézségeket a kivitelezésében (többnyire mély, személyes tapasztalatok, események, pillanatok - olyanok is, amik sokszor a nevetség tárgyává tettek - talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy még inkább elveszítsem az elfogadásra való hajlamomat, elfojtsam és agresszívabban "védjem" magam).
Így visszapillantva, jóval hosszabb lett ez a kommentem a tervezettnél, ami talán 1-2 sor lett volna... és nem tudom, menyire sikerült rávilágítanom a lényegre. Viszont, én nem szeretnék olyan lenni, mint régen... én legalábbis, nem élveztem azt...
http://mindmeghal...-artisjus/
A faszi traumaként gyógyítja az autizmust, a skizofréniát,rákot és kb mindent. Lófasz 1,2 milláért.
De a szakmai pályája sem mindennapi.
Tóth Zoltán Sagi
Végzettségem időrendben : repülőgép műszerész technikus, hivatásos bűvész, nemzetközi breaktánc bajnok, 9 év hálózatépítés , orvosi konzultációk, előadások, képzések, kommunikációs tréningek, elme tudománya , objektív eljárások, auditálás, mezőgazdász...
Nincs is szebb dolog annál, mint amikor ínycsiklandozó lángos illat terjeng a lakásban.
Aztán ahogy telnek a percek, beugrik, hogy de nem is tettél be lángost melegíteni. Eszedbe jut a macskád és a sütőlap, ami kioldás után használható... Kirohansz, s már csak azt látod, hogy a tálca füstöl, s mikor felemeled, sajtként olvad szét a tűzhelyen, a lángossal együtt. Iszonyú bűz kezd áradni a fehér füsttel együtt, és még az eset után fél órával is olyan büdös van, hogy a lakás összes, nyitott ablaka se segít.
Ez egy és fél év alatt a harmadik ilyen eset. Hogy a francba került a tálca a sütőlapra? Most már kezdem érteni, hogy miért nem találom a macskám... valszeg, egy ideig elő se fog jönni. Már csak az a kérdés, hogy vakarom le a száradt műanyagot, mielőtt anyám hazaér...
A macska rááll a kis lakatocskára, kilockolta a tűzhelyet, rálépett a + jelecskére és ezzel elindította a sütőt, beállította a hőfokot és csű.
Így nézett ki:
Aes, késni fog a Ganümédeszi gyom szállítmányom a marsi blokád miatt...bocsánat : (((
Terveztek valamikor a közeljövőben marsi utat? Lenne ott egy-két diplomáciai megbízatásom és nem akarok átszállásos hajóval menni. Vissza nem kell hozni, valószínűleg tovább mennék a Zetara.
| Ugrás a fórumra: |
