Arról a balhéról pont lemaradtam

Keraunofóbiásként biztos nagy élmény lesz a vihar

Mi már túl vagyunk rajta, de a játékosokat kint érte a zuhé és 4 mikroportot helyben ki is nyírt az eső. Onnantól, míg vissza nem értünk, nem volt hang

Coelho írta:

Keraunofóbiásként biztos nagy élmény lesz a vihar

Ja, alapvetően túloztam (mint mindig) Van olyan parám, hogy elkap a vihar valahol a szabad ég alatt és miközben békésen Palvinbarbikról ábrándozok, váratlanul belém csap pár tízezer amper. Bár tudom, erre kicsi az esély, de azért valahol nyugtalanít, na Viccet félretéve, pl. ha tudom, hogy vihar lesz, nem szívesen mozdulok ki sehová, de nem is bújok remegve az ágy alá a nyulamat szorongatva

Na akkor az nem is nagyon parás Szabad ég alatt több ember is beparázna, hogy kiakad az ampermérő. Az a durva amikor a takaró alatt kuporogva várod a vihar végéd. Igazi tortúra lehet.

Egyszer sétáltunk egy gigászi nagy viharban kint, elég váratlanul ért, épp egy villanypózna mellett mentünk el, amikor belevágott a villám. Jó pár másodpercig nem láttunk körülbelül semmit, és a hallásunk is másodpercekkel később jött vissza. A haverunk majdnem beszart - szó szerint.

Ugyanez történt szintén pár évvel ezelőtt, de akkor egy fal éppenséggel volt köztünk.

Én imádom az ilyen helyzeteket, a villámokat is. Annak idején sokat ültem a 9. emelet ablakpárkányán is és onnan nézelődtem. Sajnos itt van szúnyogháló s ez csak a 2. emelet.

Egyik hülye haverom ilyenkor megy el futni a szakadó esőben Még röhög is rajtam, hogy mit parázok a vihartól. Azért pár éve ő is sietősebbre vette az iramot, mikor tőle pár méterre csapott le egy villám

Ch... milyen kis nyulak vagytok.

Azért vigyázni kell az ilyen helyzetekkel. Pár éve a balfék osztálytársam is viharban futott, ami még okés is lenne. De a meleg még zenét is hallgatott közben és nem tudom pontosan, hogy mi volt de az MP-je felrobbant, a füles része szétolvadt, a srác meg egy-két napig szájról volt kénytelen olvasni...

Én sose vigyáztam magamra. Sajnos minden szart túléltem. Rosszindulatú ráktól (műtetlenül) kezdve komolyabb Streptococcus fertőzésen át a nem tudom én miig. Meg az öngyilkossági kísérleteimet is több alkalommal különös jelenségek akadályozták meg.

Szerintem már bőven kevesebb, mint 9 életem van. Én ugyan nem tudom értékelni az életet, akárhogy nézzük. Értem amúgy sem kár. Főleg ezek után.

Nem tudom mi volt nem is rám tartozik de sose mondj olyat, hogy "sajnos minden szart túléltem". Egy ember nem lehet elég pesszimista ahhoz, hogy ilyen állítson

Annak örülök, hogy a 27 éves kort túléltem, bár így rocksztár sem lehetek már

Nem erre mondják, hogy sosem késő elkezdeni? Na ezért nem vagyok még csillámpóni

Személyes tapasztalat (számomra bizonyított) és meggyőződés alapján beszélek most erről, mielőtt gond lenne belőle:
Nézd, mi van akkor, ha meghalsz? Semmi, folyt. köv. Másképp, máshogy, másként, más lehetőségekkel, úm. másokkal. Ez csak egy fizikai test - mindez pedig egy lehetőség, vagy még több, a Te teljes "sztorid" része, de nincs világvége akkor, ha "vége" szakad ennek a periódusnak, amit itt (is) töltesz.

Azt beismerem, hogy ezek a dolgok (amiket az előző kommentben írtam) nagyban megváltoztatták az összképet az életről, a saját életemről is és persze a Támogatóimról. Egyszóval... mindenről.

Azt viszont sose gondoltam, hogy 25-30 évnél tovább fog ez tartani. Nem tudom miért, nem hiszem, talán nem is akarom. Minden bizonnyal úgyis az lesz és úgy, aminek és ahogyan lennie kell.

Leegyszerüsítve a lélekvándorlásban hiszel.