Én mindenhez hozzá tudok szólni
Duma topic 14
http://www.zoozoo...atta-23041
Kövezzetek meg, de én hagytam volna megdögleni. Szegény oroszlánok...
Gyerekek eszembe jutott egy rajzfilm, amit még gyerekként láttam.
Valami olyasmi volt, hogy egy erdőben játszódott és az elején ment egy tartálykocsi ami fölborult és kijött belőle valami gáz, ami kinyírta a főszereplő családját. Ja és volt benne egy reumás bagoly, Ennyire emlékszem.
Ismeri valaki?
Újra megnézném, de baszódjak meg, fingom sincs mi volt a címe
Na basszus, több év után most először vesztem össze komolyabban a pasimmal, s azt is miért? Mert őszinte voltam a dolgokat illetően (többek között azzal, hogy hiába próbálok a kedvére tenni bármivel is amiről tudom, érdekli, ő pár apró szóval lerendez mindent azzal magyarázva, kedvtelen amiatt, hogy nem foglalkozom vele - majd kisvártatva panaszkodik arról, hogy elhanyagolom és hogy a k. anyámat), illetve beismertem a saját hibáimat (nem is értem, ki papolt percről-percre az elfogadásról, az őszinteségről és a higgadt, nyugodt kommunikációról, amit bár megkövetel - őt mégis felháborítja, talán neki nehezére esik, s fájdalmat okoz, hogy a másik meg képes rá?) - ő pedig a sértődött kölyköt játszva elzúgott, mert hát mi az, hogy ő felháborodik valamin, a másik meg nyugodtan, higgadtan közli vele, mi a szitu (bunkóság, pökhendiség, gúnyolódás és sértegetés nélkül), hogy véletlenül se a düh és a rinyálás zavarjon be az eszmecserébe és a hozott döntésekbe (úgy meg különösen értelmetlen, ha olyankor a falnak beszélek). Miért kell ennyire foggal-körömmel kapaszkodni a kibaszott büszkeségébe valakinek még akkor is, amikor annyira elfutott vele a ló, hogy a saját elveit és elvárásait rúgja fel?
Hm, én végül letudtam annyival a dolgot, hogy megjegyeztem, mielőtt bármit mond még egyszer úgy, hogy semmit nem gondol meg amit én szóvá teszek a vita alatt, hanem elengedi a füle mellett (főleg a legfontosabb s jelentősebb dolgokat), addig hagyok időt, hogy lecsihadjon, mindkettőnk érdekében, de főleg az övében, így eltűntem kis időre, aztán egy hosszabb szösszenetnyi idő alatt kifejtettem mindent, ami érintette az érzékeny lelkét, érveltem stb.
Olyan 2 óra múlva megjelent s mondta, ha legközelebb ezt merem tenni, akkor vége, mert ez felháborító (ennyit a nagy kitartásról a másik mellett), ha pedig még egyszer nem vagyok hajlandó folytatni a beszélgetést, szintén számítsak erre. Ezt követően megjegyezte: hogy ő ezt a beszélgetést lezárta.
Lefogadom, hogy a büszkesége abban is gátolja, hogy világ életében először az évek alatt, ő kezdeményezzen a párja (?) felkeresésében.
For fuck's sake.
De még nem te mondtad egyszer (kétszer), hogy nem szereted? Ha így álltok, eleve az fura szerintem, hogy még együtt vagytok, nem?
Szegény kis oroszlánok. Én azt nem értem hogy ilyenkor miért kapnak halálos lövést, miért nem csak a lábukba vagy a vállukba. Arra is elfutnak, csak közben nem kell meghalniuk egy hülye csávó miatt.
Köszi Kage. Mindig is szerettelek.
Niki, sose mondtam ilyet, hogy nem szeretem. Az, hogy sose volt az a rózsaszín felhőben bugyogó csöpögős rajongás, attól még lehet szeretni valakit.
Coelho írta:
Blinky Bill? (amúgy valószínűleg nem az, csak random le akartam írni a címét)
Capac írta:
Ja és volt benne egy reumás bagoly.
Tessék Coelho bácsi, kapsz a Testvéreimből:
Valamikor írtál olyat, hogy nem voltál szerelmes még senkibe, erre akartam csak célozni. Nyilván attól még szeretheted azt a pasit, de a két érzelem egész más azért.
Az oroszlán meg nem egy mezei tehén vagy ló, hogy egy láblövéstől összeesik és jó eséllyel fel se tud kelni már. Fáj neki kicsit, de arrébb sétál, aztán addig szereznek kábitó lövedéket, és mehet is a doktor bácsihoz. Csak hát beijedt mindenki, a munkások meg csak gyorsan cselekedni akartak mert akkor még nem tűnt öngyilkosságnak az az eset.
Ugrás a fórumra: |