Tudjátok mi a legrémesebb az egészben? Az, hogy 15 év elment arra, hogy Ichigo teljes értékű halálistenné váljon, erre úgy döntött, hogy egyszerű emberként éli tovább az életét. Mondjuk nem is volt semmi veszély, amit el kellett volna hárítania, de akkor is. Arról nem is beszélve, hogy miért nem lett mondjuk 15 év a timeskip? Én komolyan nem nézném ki Ichigoból, hogy 20-22 évesen apává válik és ez így tök rendben van. Mindenhogy fura.
Az, ha Renji feleségül vette Rukiát teszem azt 3 hónappal a csata után, az rendben van. Az is, ha a gyerekük 6-9 év körül van. De Ichigoék olyan fiatalok. :/ Mondjuk éljen a családcentrikusság. XD Én akkor biztos voltam benne, hogy ilyen vége lesz, mikor megjelent a képben Nell, hihetetlen cukin bánt vele Ichigo.
És mondjanak az Ichihimések, amit akarnak, ebben a fejezetben is Rukia és Ichigo folytatta a legintenzívebb párbeszédet. XD Rukiát imádom: - Ez a hely most is olyan életteli, mint máskor. Mintha a tücsköket is hallanám. Ichigo: - Csak hogy tudd, ez egy sürgősségi klinika. Ha nincs itt senki, az csak jó. később: A lányod egy bajkeverő és te csak úgy hagyod flangálni őt, amerre akar úgy, hogy közben akárkibe bele is köthet? Sürgősen keresd meg! XD Aztán biztos ment a vita arról, hogy melyikük rémesebb szülő. Katasztrófa.
Szomorú az ezernyi megválaszolatlan kérdés. :/ Értékelem Kubo munkásságát, de az utolsó arcot inkább meg sem történtnek tekintem. Nem, hogy válaszokat kaptunk volna, csak több lett az elvarratlan szál...
Köszönöm, hogy létezik a Bleach manga, számos szép momentum volt benne, amik elgondolkodtattak és tanítottak is valamit. Többek között azt, hogy az élet kemény, de fel kell állni. És nem azért kell harcolni, mert annyira akarunk nyerni, hanem mert muszáj. A kedvenc mondatom, nem pont így volt, de lényege nagyon ott van. Egyszerűen mindent elmond.
Ichigo és Rukia kapcsolata meg a legszebb barátság ami shounen mangában férfi és nő között lehet. És lehet pampogni, hogy össze kellett volna jönniük, meg mi az, hogy nem is ismerték egymást azelőtt a gyerekeik. Nem tudom, hogy volt-e valaki az életetekben, aki nagyon nagy hatással volt rátok valami miatt. Nekem volt ilyen, és mégis, hiába élnek ilyen emberek a szívemben, idővel mégis eltávolodtunk egymástól. Ez nagyon reális. Nem feltétlen az kerül a legközelebb hozzád, aki a legnagyobb befolyást gyakorolta rád, a pozitív irányban. Lehet, hogy a másik oldalról ez nem működik. És még miegymás.
Ellenben vegyük Renjit és Rukiát. Életük legnehezebb pillanatainak egymáshoz volt köze, nincs senki, aki jobban megérthetné a másikat, mint ők maguk. Ilyen az őszinte szeretet, mert ez már több puszta szerelemnél. Orihime meg valószínű akkor lett szerelmes Ichigoba, mikor az ajtót nyitott neki, hogy segítsenek a haldokló bátyján. Eldöntötte magában, hogy ő egy aranylelkű srác, akit érdemes szeretni. Arról meg nem is beszélve, hogy a Hueco Mundo arc mindkettejük számára nagyon nehéz volt, és azt ők együtt élték át. Ichigonak meg főleg az volt nehéz, ami utána jött, hogy elvesztette az erejét. Lehet, hogy Orihime nem sokat tudott tenni, de mindenféleképpen ott maradt lelki támasznak. Rukia visszaadta Ichigo erejét, és Ichigo örült is, hogy viszontláthatta, de konstans nem volt ott vele Rukia, nem próbálta jobb kedvre deríteni, ( jelzem, ha annyira akarta volna, igazán benézhetett volna gigai alakban Ichigohoz. Ő nehezményezte is ezt, hogy nem tette meg, és ez olyan lehetett számára, mintha a legjobb barátja cserben hagyta volna örökre. Szar lehetett neki nagyon. )ellenben Orihimével, aki mindig próbálta az élet napos oldalát látni, és a maga módján igenis vicces. Kétlem, hogy Ichigo folyton a bánatára gondolt volna azalatt a 17 hónap alatt, amikor Orihime vele volt. Csak közelebb kerültek egymáshoz, ez meg valamilyen szinten látszott is az utolsó interakcióikban. Ami meg a melleit illeti... a fene egye ezeknek a Kurosaki uraknak az ízlését. XD
Ettől függetlenül, ha annyira ezt akarta Kubo, igazán több energiát szánhatott volna arra, hogy ténylegesen "canonnak" érezhessük ezeket a párokat. Nem lettek túlfejlesztve az is biztos...