Az emberek - részben én is - azért elégedetlenkednek, mert nagyon össze lett csapva a vége és sok helyen teljesen logikátlan. Kellett volna még az a +1 fejezet, mivel ha bele gondoltok, Eren szemszögéből szinte semmit nem láttunk, holott, az lett volna a legfontosabb. Mégis hogy szerethette Ymir minden elszenvedett sérelme ellenére Karl Fritz-et? Számomra ez teljesen értelmetlen, sokkal hihetőbb volna, ha úgy írja meg Isayama, hogy valamilyen módon rákényszeríti Ymirt. A másik dolog: Eren szándékosan megölte a saját anyját? Teljesen abszúrd dolog, ha feltételezzük Erenről, hogy meg van mind a 4 kereke. Egészen eddig a pontig semmi nem utalt arra, hogy Eren a testvéri szeretetnél többet is érezne Mikasa iránt. Ráadásul pont Armin-nak ismeri be, hogy teljesen oda van érte? Jön egy érzelmi kitörés Erentől, hogy ő mégiscsak Mikasa-val és a többiekkel akar lenni. Eren teljesen úgy viselkedett, mintha valaki irányítaná és nem a saját akarata szerint cselekedett volna, aztán itt a végső fejezet és kiderül, hogy mindvégig észnél volt. Ezután Armin megkérdezi, hogy miért csinálta ezt az egészet, majd Eren úgy válaszol, hogy igazából ő maga sem tudja, de mégis mindenáron így akarta. Most akkor befolyásolta hát valaki, vagy nem? Csak gratulálni tudok az írónak, mert ezt nagyon elrontotta. Ha már ennyi mindent/mindenkit feláldozott Eren, akkor csak kell, hogy legyen valamilyen mozgató erő. Azzal, hogy mindenkit vissza változtatott az író, teljesen elrontotta a Connie-Jean ölelkezős pillanatot szerintem. Mikasa hogy került vissza Paradis-szigetre? Mi lett pl. Yelenával? Mi történt az Azumabito klánnal? (Azt hiszem Kiyomi-nak hívták a nőt) De értitek, ha már vette a fáradságot az író, hogy bemutassa őket a végjátékra, illetve kaptak is egy minimális szerepet, akkor valamilyen lezárás kijárna nekik, nem? Vagy csak én gondolom így? Illetve most akkor Mikasa a hátralévő életét remeteként fogja leélni?
Őszínte leszek, nekem az egyetlen dolog, ami tetszett a 139. fejezetből, az az a pillanat, amikor Levi tiszteleg a felderítőknek.